A TENS-szek elterjedésének kezdetén szerencsére több olyan kereskedelemmel foglalkozó cég is jelen volt a piacon, amely nem polcról árulta a terméket mellékelt, sokszor idegen nyelvű leírással, hanem úgynevezett szaktanácsadókon keresztül. Akkoriban – és tegyük hozzá mai is- eléggé nagy volt az „ügynökök” iránti ellenszenv.
De az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a kereskedelmi forma jelentette a legszínvonalasabb kiszolgálást, részletgazdag információ nyújtást, valamint a vásárlás előtti kipróbálás lehetőségét. Ennek köszönhető az is, hogy nagyon sok pozitív visszacsatolást gyűjtöttek össze, amit ismét be lehetett építeni az új vásárlók informálásába. Az ilyen módszerrel megalapozott hírnévre alapozva aztán megjelent az olcsó (gagyi) gyártmányoktól a drága (márkás) termékekig terjedő ajánlatok széles skálája. Az „ügynököktől” idegenkedők már szabadon válogathattak, melyik forrásból vesznek maguknak TENS-szet, vagy legalábbis annak hirdetett ketyerét.
A nem információra épülő, nem kipróbálható, viszont olcsó gyártmányok aztán rányomták a bélyegét az addig felépített imázsra, létrehozva egyre nagyobb arányban a csalódott vásárlók tömegét.